Bár a legújabb Disney remekmű is megérne egy elemzést, az Entanglement ezúttal a kvantum-összefonódottságra vonatkozik. Nagyjából Einsteinig tartotta magát az éter-elmélet, ugyanis ha a fény hullámként terjed, akkor szüksége van egy terjedési közegre, ezt a mindenhol jelenlévő masszát nevezték éternek. Ám a hullám-részecske viselkedés megfektette az összekötő matéria híveit.

Ha csak az utóbbi kétezer évet nézzük, a paradigmaváltások mind a szemléletváltozások következményei. Általában a vallásos-világibb-vallásos-világibb váltakozás a jellemző, és ha eltekintünk a vallás ellenséggyártó tevékenységétől és a hit közösségteremtő szándékával szemlélődünk, akkor csoport-egyén váltakozását látjuk. 300-400 évenként hol az individuum, hol a csapatszellem volt az ideál, az aktuális kiábrándulás után mindig nosztalgikusan az előző korban keresték az emberek a boldogságot.

Természetesen a váltások megtagadták a közvetlenül megelőző koreszmét, mintha a növény ráköpne a földre, melyből kinőtt, vagy a lepke kiátkozná a hernyót. Ahh, messzire vezet ez a gondolat... Szemléletet váltunk.

Bármennyire próbáljuk is széttördelni, eltávolítani, elkülöníteni a létező dolgokat egymástól, észre kell vennünk azokat a jelenségeket is, melyek a látható fény tartományán kívül esnek. A szem számára az a "fény" észlelhető, melyet "sötétek" határolnak, azt tituláljuk valóságunknak, amit behatárolhatóan látunk, így tökéletesen paradoxnak tűnik a feltevés, hogy minden összeköttetésben áll mindennel. A látható világunk mozaikok halmaza, én mégis inkább fonalcsomónak látom.

Még a vallásos terminológiából sem sikerült kikanonizálni az "Isten képére és  hasonlatosságára teremtettünk" vagy a "mint fent, úgy lent" nézetét, a Föld minden pontján (Popol Vuh - Peru, Tabula Smaragdina - Európa és Kis-Ázsia, Bhagavad-gītā - India) és valamennyi hitvilágban a kiinduló nézet azonos: EGY vagyunk. Egyforma alkotóból szőtték a létező dolgokat és minden különválás csak látszólagos.

Az ember a makrokozmosz mikrokozmosza. Az analógia alapján a saját környezetünk megfigyeléséből következtethetünk az érzékszerveinken túli világ működésére. Összekötő fonalak biztosítják az önfenntartást és a kapcsolattartást a "külvilággal", ér- és nyirokrendszer tartja életben a testet és idegszálak kapcsolják a bőrön kívüli történésekhez. A vezérlőközpont pedig egy hatalmas neuron-fonalgombolyag: az agy, melyet a gömb alakú fejünk védelmez. Minden eukarióta (valódi sejtmaggal rendelkező) sejtben a géneket, vagyis az információt tartalmazó kromoszómaszálak csomóját a gömb alakú mag védi.

A metafizikai világban sincs ez másképp, szálak kötnek össze minden létezőt, és a világ szférái ölelik körbe a gombolyagokat. Ez a magyarázat minden természetfelettinek titulált hókuszpókuszra, médiumok és levitálók semmivel sem különlegesebbek az álmodó és sétáló embereknél, csak másként tekintenek az EGYségre. Megértik, átélik és használják.

Ezzel foglalkozom most. Értelem, érzelem és cselekvés. Nagy dolog készül Szandi alkimista műhelyében, ezért is vannak fordított arányosságban mostanában a gondolataim és a grafikus dokumentáció. Csak bevezettem a gondolatmenetet, mert innentől ehhez kapcsolódik minden jegyzetem. Opus magnum van születőben, melynek gerince az összefonódottság...

À bientôt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.