Kérek mindenkit, aki valaha találkozott már velem, hogy hívja az én számomat és ajánlja fel nekem adója egy százalékát! Bazinga!

Arcoskodva azt hiszi az ember a színváltó kártyák trükkjének első percéig, hogy ebben meg mi a pláne? Felületesen és figyelmetlenül élünk, a memóriakártya gyártók bezárhatnának, ha mindent első látásra megjegyeznénk. Az analizálást hosszadalmasnak, feleslegesnek és erőinket meghaladónak hisszük. Szalagcím-hajhász tudósok szerint agykapacitásunk mindössze egy százalékát használjuk. Mihez kezdünk a maradékkal?

Képzelem azt a neuronpartit, melyben az unatkozó 99% a tudtunk nélkül garázdálkodik és gerilla-akciókkal néha-néha lealázza a megdöbbenő egyetlen százalékot. Mi mindenre lennénk képesek, ha kapcsolatot tudnánk teremteni az enkefalo-partizánjainkkal?

Gondolatkísérletként csak képzeljük el, hogy az agyunk nem egy létrehozó központ, hanem egy vevőkészülék. A fejünkben nem a sugárzóállomás székel, hanem a parabola antenna. A sugárzott jel létezik, mondhatni az éterben lebeg, mi azonban csak akkor látjuk a műsort, ha a megfelelő vevőállomásra állítjuk az antennánkat. Miután felfedezzük, hogy nem csak a pornócsatorna (ami számomra a főzőcsatorna) létezik, kapcsolgatni kezdünk. Akár leragadunk egy műsornál, akár a másodpercenkénti képváltogatás hívei vagyunk, egyszerre mindig csak egyetlen jelet érzékelünk.

Ám az agy meghaladja a multifunkci LCD határait, egyszerre több ingerre is tudunk koncentrálni, sőt, ha okosan használjuk az összpontosítást, az osztott figyelem nemhogy dekoncentráltabbá, hanem még részletesebbé tesz. Ha nem kapcsolgatjuk a figyelmünket ide-oda, hanem egy nagy halmazzá olvasztjuk össze, azzal mintegy kinyitjuk agyunkat. Sok kis ablak helyett egyetlen óriási ablakot tárunk ki, és így nem az információk összegével, hanem szorzatával gyarapodunk.

Rengeteg apró nyíláson nem tudok betolni egy kamiont, hacsak részeire nem bontom, viszont egy nagy szabad téren át az egész karácsonyi Mikuláskonvoj betódulhat. Így egy kupac alkatrész helyett nyolckeréken guruló Holidays are coming a jutalmam. Az irányított figyelem nem csak a részek kaotikus halmaza, mert a helyükre került elemek összessége rendet hoz létre, és minden rendszerben az elemek teljesítőképessége multiplikálódik.

Azért az egy százalékkal dolgozunk, mert kapcsolgatunk, egyszerre egyetlen jelet akarunk befogadni, pedig ezzel csak korlátozzuk a képességünket, hogy megszámlálhatatlan ingert dolgozunk fel egyszerre. Ugyanis a partizánjaink engedelmesek, ha egyáltalán észre vesszük őket - agyunk folyamatosan kezel (uhh, képzavar...) jelenlegi műszerekkel mérhetetlenül nagy ingerhalmazt, meghaladunk minden gépet és technikai berendezést. Ha tudatosítjuk ezt a szüntelen munkát, akkor irányítani is tudjuk! Meglátjuk az összefüggéseket, könnyedén tanulunk, mert minden új információt számtalan szállal kötünk korábbi ismeretinkhez.

Épp most is befogadunk minden érkező jelet, mindezt úgy tehetjük tudatossá, ha egyszerűen tudomást veszünk róla. Azért "kerülheti el" bármi is a figyelmünket, mert a folyamatos, mindenirányú terjeszkedés, az univerzum tágulása helyett csak egyirányú túlburjánzásról akarunk tudomást venni. Kapálózhatunk az áramlat ellen, vagy hagyhatjuk, hogy elsodorjon, de naná, hogy uralni a legjobb. Ismerni a képességeit és hasznosítani, hogy megfeleljen a funkciójának. Agyunk funkciója a folyamatos vétel és a jelek összeszerkesztése; fél- vagy teljes gőzzel is ez az egyetlen, amire képes. Ha a helyére tettük a vevőkészülékünket, akkor csodákra vagyunk képesek, mert minden rendszerben az elemek teljesítőképessége Multiplikálódik! Egyszerre megy a szex és a főzés...

À bientôt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.