Olyan érzésekkel találkoztam ma, amelyeket már rég elfelejtettem. Egyszerűen boldog voltam. Biztonságban éreztem magam, hogy minden úgy van rendjén, ahogy van. Megrendítő volt!
Nem léteznek szabályok. A társadalmi nyomás teremti meg a hegyen leguruló hógolyót, ami csak egyre nagyobb lesz, míg nem magába temeti Tomot és Jerryt. Ugyanis a szabály egy illogikus rendszer. Megdönthető. Ha záros határidőn belül meghalnék, mindenki mindent elnézne nekem. Nem kell dolgoznom, elvárásoknak megfelelnem, bizonyítanom bármit is. Csak azt hallgatnám mindenkitöl, hogy legyek boldog és élvezzem azt a kicsi időt úgy, ahogyan csak szeretném. Nos, van egy rossz hírem: mind záros határidőn belül meghalunk!
Azt hiszem, ez felmentő körülmény minden társadalmi nyomás alól, Hannah és Barbera ezt akarják üzenni. A hógolyó nem ártalmas, nem halálos, még csak nem is létezik valójában. Mi találtuk ki. Miért cselekednek emberek milliói olyan dolgokat, melyek nem teszik boldoggá őket? Valaki majd egyszer megjutalmaz, ha minden házi feladatomat pontosan elvégzem? Hasvakargatást kapok, ha bizonyítok valamit valakinek? Kinek? Kire várjak, hogy végre megmondja, hogy már letettem az asztalra, innentől engedélyezetten boldog lehetek?
Nem akarok átmeneti életet élni. 'Most még nem vagyok boldog, de ha már...' ohh igen, valószínű, hogy a naptári év egy mágikus pontján az egész addigi önsajnálat és értelmetlenség hirtelen elnyeri jutalmát és dicshimnnuszok közepette végre megkapom a boldog-engedélyem. Ezt a gyönyörteli 24 órát nevezik bolondok napjának. Csak mindig elfelejtem melyik évszakra is esik...
Reductio ad absurdum. Touché! A szabályok illogikusak, és a bonyolult ám szimmetrikus felépítésű emberi SZERVEZet, tiltakozik a rendetlenség ellen. A Vasárnap délután a Grande Jatte-szigeten közelről csak néhány paca. Ha csak néhány színes foltot látunk egymás mellett az mi a búbánattól lenne művészet? Nesze neked absztrakt! Minden pont, folt, paca és maszlag megtalálja a maga közönségét, akik rendszert látnak az összevisszaságban. Mert tiltakozunk az értelmetlen ellen.
Az igazság egy misztérium, csak beavatásként már nem kell az erdőben éjszakáznunk, puszta tettekkel is bizonyíthatjuk a bátorságunkat. A gordiuszi csomót nem lehet kibogozni, ez a lényege; az illogikus dolgokban nem lehet értelmet találni, a szabályok önmagukért léteznek, hogy segítsenek felismerni a gubancot.
Ha rálátunk a csomóra és megkérdezzük, hogy megszeghetjük-e a szabályt, ne csodálkozzunk, ha nemleges választ kapunk. Kérdezgethetjük a végtelenségig, hogy 'nem érdemlék én (én, egy ilyen becsületes, tisztességes, szorgalmas... ember) boldogságot', mert amíg ez kérdés, addig bizony nem érdemeltük ki. Minden pillanatban boldogok vagyunk, csak annyira nézzük, hogy nem látjuk. Ahelyett, hogy hátrébb lépnénk és rácsodálkoznánk! Valószínűleg nem Alexandros volt az első, aki rájött, hogy akár el is vághatnánk a csomót. Mégis ő tette meg. Akik korlátok helyett csak lehetőségeket látnak, azok beléptek a boldogság előszobájába. De tovább kell lépdelni, hogy izgalmasabb helyiségekbe is bejussunk!
Számomra ma volt karácsony! Értelem és érzelem harmonikus összjátéka, fantasztikus beszélgetés a lenyűgöző Viator étterem három fogása között. Ma megláttam, hogy boldog vagyok. Mindig találok valami aktuális félelmet, mintha csak kötelező lenne, de ma ez elszállt. Valószínűleg a sok íz kiszorította belőlem. Nincs olyan szabály, melynek meg kellene felenem. Senki nem tud elvárást állítani velem szemben, csak az nyomaszt, amit én nyomásnak akarok érzékelni. Sőt, a boldogságot is csak akkor látom meg, amikor hajlandó vagyok meglátni.
Legszívesebben magamhoz ölelném az élet rendszerét, mint lábujjközök a zokniszöszt. Mert ha rálátásunk van a rendre, a hálóra vagy a csomóra, akkor vesszük észre, hogy nem problémával állunk szemben, hanem egyszerű jelenséggel. Semmi félelmetes nincs az életben, ettől olyan gyönyörű. Az ismeretlentől félünk, és csak az lehet ismeretlen, amire nem merünk rálátni. Oh, logosz és pátosz távolságait legközelebb mesélem el, mert kifogyott a billenytűzetem. Legyen annyi elég, hogy boldog vagyok. Már látom!
À bientôt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
weinie4 · http://weinie4.blog.hu 2010.12.13. 22:49:48
pedig néha csak szembe kéne futni vele :D
