Belepillantottam az új tévés vetélkedőbe, amely egy cseles fogással él: érzelmileg megzsarolja a játékost. Eddig csak az éterben úszott a várva várt nyeremény, azonban most a kezükben tarthatják az életüket megváltoztató álomösszeget, látják materializálódni a szebb jövőt, egy szóval: beleszeretnek.

Mámoros ködben úszva tekintetük elhomályosul, csuklón virít az aranyóra, fenék az új kocsi bőrülésébe simul, haj lobog, horizonton idilli naplemente... és ekkor hirtelen elveszik tőlük a pénzt. Nem az egészet, csak mondjuk a felét... Mintha a karukat tépnék ki, pedig egy fillér nélkül sétáltak be a stúdióba és nincs vesztenivalójuk, de a fikció már rájuk telepedett. Mi a reakció a veszteségre? Az öt fázis.

Tagadás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás. Minden veszteségünknél, legyen az halál vagy game over, lejátszódik bennünk a folyamat. A fázisok cserélődhetnek, váltakozhatnak, ismétlődhetnek, lehetnek észrevétlenül rövidek, de mind az öt megjelenik. Annyira gyakran birkózunk meg a csodaötössel, hogy fel sem tűnik, mi mindent élünk meg veszteségként...

Megszerettem, a magaménak ismertem el, az egom még birtokolta is; most hogy nem tudom érzékelni, mintha én is kevesebb lennék. Egyetlen dologról árulkodik, ha bármit veszteségként fogunk fel: nem vagyunk jó kapcsolatban saját magunkkal. Nem érezzük a kapcsolatot a mindenséggel, melyet nevezhetünk Istennek vagy önnön valónknak, én az utóbbiként emlegetem. Ha nem kapcsolódunk, akkor különálló részecskéknek érezzük magunkat, így könnyen elfelejthetjük azt a bonyolult és hatalmas rendszert, melynek teljes jogú tagjai vagyunk. Szervesen kapcsolódnak a részek egymáshoz, attól függetlenül, hogy ennek tudatában vagyunk-e vagy sem, tehát a homokszemben is meg kell látnunk a sivatagot, mert a sivatag önmagában nem létező fogalom, csak homokszemek halmazaként létezhet.

Az öt fázis megtapasztalása csak árulkodó jel, ahogyan minden betegség is csak tünete a valódi problémának. Elveszettnek érzünk valamit: "neeeee, ez nem lehet igaz, ezt nem hiszem el", "a p....ba, a k..va életbe", "ez nem velem történik, ez csak egy rossz álom, vicceltek", "miért pont velem történik ilyesmi, kinek ártottam én?", "az élet megy tovább, ami nem öl meg, az erősebbé tesz, a hibáiból tanul az ember". Ismerős?

Mindenki a saját valóságát éli, így számomra amit én hiszek, az az igaz. Tudom, hogy jobb jól érezni magam és átérezni a harmóniát. Ha a világban lenne bármi rossz, kegyetlen, nyomorúságos, igazságtalan, tökéletlen, akkor nem lenne érdemes élni. Komolyan mondom! Ezek csak nézőpontok, szemléletek, magánvélemények, melyek mögött van egy olyan általános igazság, melyet a fizika Nagy Egyesített Elmélet (GUT = Grand Unified Theory) néven keres, melyet a hívők istenükként tisztelnek, melyet az ateisták teljesen figyelmen kívül hagynak.

Nincs veszteség. Nincs halál. Nincs kár. Nincs nincs. A hiány nem létező állapot, csak szűk látókör. Energia nem vész el, csak átalakul. A fekete lyuk nem az anyag hiánya, hanem a legsűrűbb anyag. Az öt (!) érzékünk látóköre elég szűk, melyet részben tágítunk egy hatodikkal, de az EGY-ség érzékeléséhez más is kell. Ez persze megfogalmazhatatlan, mint a Tao; a körülírása, szavakkal kifejezése mindig hiányos lesz, mert szavak felett álló többletről próbálunk makogni. Nem tudunk elveszíteni semmit, mert semmi sem a miénk, mert nem hierarchikus alá-fölérendeltségi viszonyban állunk, hanem egyenlőek vagyunk. Egy vagyunk. Így ha nem érzékelünk valamit, attól még az létező dolog, csak új formában.

Az öt fázis közül általában a düh a leglátványosabb (persze érzékenyebbek a depressziót preferálják), ha egy megjelenik, kis kutakodással megtalálhatjuk körülötte a másik négy fázist is, és kezdhetünk gyanakodni, hogy nincs rend. Nem a maga valójában látjuk a világot. Sírva nézünk az elúszó pénzünk után, melyet remekül használhattunk volna szemellenzőnek, nélküle viszont a Nap a szemünkbe süt. Mert világosságot akar gyújtani az agyunkban!

À bientôt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.