Oh, te jó ég, elfelejtettem, pedig a kedvenc idézetem a mágikusan hosszú ujjú (!) ételkritikustól:"Önök adják az ételt, én adom a rálátást!"À bientôt!

Rég öntöttem karakterekbe a mondandómat, de visszatértem. Több szempontból is. Volt szerencsém tizenhárom évet visszautazni az időben, újra azon az iskolalépcsőn sétáltam, ami a mai napig álmaimban paradox lépcsőként jelenik meg. Furcsa, egyszerűen furcsa! Nem bonyolódom bele…