Kedves Mikulás!
Nagyon jó voltam az idén! Köszönöm a finomságokat, amiket ma a csizmámban találtam, én egy tiramisuval járultam hozzá az ünnephez, amit nem szívesen kanalaznék bele egy cipőbe. Kontrollcsoportként ettem pár napja egy olasz chef készítményéből is, nagy szerencse, mert a netes receptek alapján befürödtem volna! A sajtkrémet és a tejszínt tartalékolom sajttortához, csak tojást és mascarponét használok, ha tiramisunak akarom nevezni az édességemet!
Most még ráérek pánikolni, hogy mit is adjak karácsonyra, egyelőre a szemöldök fel- és összehúzó állapotban vagyok. A hülye ajándékok majd csak húsz évnyi barátság után jönnek, amikor minden hasznosat kimerítettünk az évi 4-5-6-20 ünnepnapon. Mégis a haszontalanságokból tudom a legjobb ötleteket meríteni. Személyes kedvenc a Family Guy Monopoly, a Brian figurát örökre lestoppolnám magamnak. Mániákkusságba dönthetem a népeket a háromdimenziós útvesztővel. A hab a tortán a lapozható ágynemű és a cukorkát kakiló Mikulás. De egyszerűen kezelhető az is, ha valaki semmi ajándékot sem kér.
Én mit kérek karácsonyra? ... ... Világbékét! Jaj, pályát tévesztettem, nem a Miss Universe versenyen vagyok. Na jó, csak húzom az időt, mert nem tudom, mit kérek. Kiállításnyi mennyiségű bögrém és nem használt konyhai berendezésem van, a karácsonyi vásár ominózus darabjai is évről évre felbukkannak az otthonomban, szakácskönyvekből tavaszi örömtüzet rakhatnék, és lassan belépőt szedek a cserepes növény botanikus kertembe. Mit akarok? Élményt, azt hiszem. Elég a tárgyakból, idén valami emléket kapnék szívesen a Jézuskától (bocs, Mikulás, hogy a konkurenciát emlegetem).
Semmi tárgyat nem vihetek magammal, egyszer majd csak a fejemben élő dolgok maradnak meg nekem, minden mást az unokákra hagyok. Vagy a kutyámra. A gyűjtögető életmódot nem tárgyakra kéne alkalmaznom, mert azokat megunom, kinövöm, tönkre teszem, elhagyom, továbbajándékozom. Mikulás, idén fókuszáljunk a tartós élményekre, tegyük ünneppé az ünnepet! Így talán én sem rágom az agyam, hogy milyen jópofaságot találhatnék ki.
Minden évben újat húztam Pánnal, Zeusz teriomorf tejtestvérével, aki a Kronosz elleni háborúban támogatta az öccsét, kiáltásával ráijesztett Kronosz seregére, akik el is vesztették a csatát. Ennek a hirtelen jött félelemnek emléke a pánik szó, ami engem december 21-dike táján szokott megkörnyékezni, amikor még semmi ötletem sincs, minek örülnének a szeretteim. Nem jó érzés ráfanyalodni a bögrére!
Idén emlékezetes ötletekben gondolkozom, nem lövöm le a poént (bár szerintem, te már tudod, Télapó, Jézuska, vagy akárki kapja meg az üzenetet). This is my grown-up christmas list. Nem kell költeni csomagolópapírra, élményre fel!
À bientôt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.