Ébredezés sajttortával. Tegnap volt szerencsém a túlértékelt négybetűs egyetemünkön meghallgatni egy kombinatorikai verselemzést, melynek az egyetlen pozitívuma az, hogy franciául volt. Értem a holisztikus szemléletet, mellyel összekapcsoljuk a természettudományokat és a művészetet, egészen zseniálisnak tartanám, hogy a matematikus ugyanúgy tudja számokra lebontani az időjárást, mint a költeményt, de rettttentően felháborít a fél munka. Olyan, mint kívülről nézni egy múzeumot. El sem jutottunk az érdekes részhez.

Ha öncélúan képleteket alkalmazunk művészetre, az megöli a mű lelkét, míg felfedezni egy új aspektusból a mondanivalóját, csak még nagyobb magasságokba emelné. Megtudhattam, hogy hány faktoriálisnyi variációja lehetne két Weöres Sándor versnek, ha a szavakat az összes lehetséges alakban cserélgetnénk. Miért? Miért azt a tizenkét verziót választotta a költő? A választott lehetőségekben mik az összefüggések, mit üzenne ezzel, van-e ismétlődés, vagy egy matematikai minta a versszakok között, tudatosan szerkesztette-e vagy véletlenszerűen, kifejezhető-e számokban a gondolatmenete? ? ? ? ? ? Nagyon felhúztam magam! Sajttortát kaptunk sajt nélkül.

Az elméleti tudás önmagában kétlábú zongora. Vagy egy, ezen még gondolkozom, melyik nyom többet a latban. Ugyanis alkalmazni is tudni kell. 'Az élet szép' szubjektív, és egyetemes kijelentés, mert mindenkinek más a szép, viszont a létezésben minden gondolkodás fel tudja fedezni a saját szépségét. Nevezhetjük szépnek a naplementét, a függőhíd teherbírását, az inak szakítószilárdságát, az aranymetszés természeti felbukkanásait vagy a madárcsicsergést. Sőt, minden jelenséget lehet elemezni az összes létező felfogásból, szemléletből, tudományos megközelítésből, de egyet nem lehet: figyelmen kívül hagyni a szépségét. Ha kombinatorikailag szép egy vers, az ugyanakkora csodálatot válthat ki, mint a szemantika összefüggések. Háromdimenzióban kell vizsgálódni, gömbként megfigyelni alanyunkat, különben elemzésünk csúfosan lapos lesz.

Örültem volna, ha egy katarzissal gazdagabban távozom az előadásról. Egy újabb példával arra, hogy minden összefügg mindennel, és a matematikai vizsgálódás csak aláhúzza a gondolkodás csodáját. De ez áthúzta.

À bientôt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.