Gasztróról ma csak annyit, hogy a reggelt egy szilvás-narancsos-(és tersmészetesen)fahéjas muffinnal nyitottam, sütéssel együtt. Ez a kis édes ma még játszik!
Talányok és rejtvények nagy imádója valék, most egy kicsit paródiára vettem a figurát és egy "CSI-helyszínelős" játékot találtam ki egy barátomnak. Lesz ujjlenyomatvétel, mikroszkópos morzsavizsgálat (muffin, igen), házkutatás, gumikesztyű, és CSI zene. Hallom a pezsgő neuronjaimat!
Miért a gyerekek ismertetőjele a játék? Mikor jön el az a pont, hogy az ember nem játszik többé? Pedig a legfelemelőbb pillanatok közé tartozik az a lelkesedés, amivel beleéljük magunkat a játékba. Elfelejtettük, kik vagyunk. Nem gyerekek, annak pejoratív értelmet is adhatunk. Játékosok!
"Színház az egész világ. / És színész benne minden férfi és nő: / Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár / Életében". William barátom még emlékszik erre. Ahelyett, hogy belecsontosodnánk egyetlen szerepbe, és addig hordanánk magunkon, míg már le sem tudják szedni rólunk, váltogassuk könnyedén a szerepeket, mint ruháinkat. Annyi lény lehetünk, ammennyi csak elfér a fejünkben, mert amit el tudunk képzelni, azt meg is tudjuk valósítani. Ehhez megkaptuk a világegyetem legképlékenyebb, legrugalmasabb, legformázhatóbb anyagát, saját magunkat. Egyszerre vagyunk Rodin és A gondolkodó, művész és maga a mestermű, minden elképzelésünket magvalósíthatjuk, ha mi magunk eggyé válunk vele.
Logikázzunk! A képzeletnek nem léteznek határai. Ha elfogadjuk az előbbi gondolatmenetet, hogy magunk vagyunk a mester és a mű, akkor belátjuk, hogy minden vágyunkat csak saját magunkból tudjuk megvalósítani. Fordítva is igaz, saját magunkból minden és bármely vágyunk valósággá válhat. Tehát ha határtalanul tudunk képzelni, akkor határtalanul tudunk manifesztálni is.
Erre jó a játék. Emlékeztet. Hogy túl sokáig hordtuk ezt a szerepet. Vegyük le, próbáljunk fel egy újat, mert nem Egy szereppel vagyunk azonosak, hanem az összessel, és jó néha a másik oldalunkat is látni. Úgyhogy napszemüveg fel, csipesz elő, zene be, Helyszínelünk!
À bientôt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.